Malek Miklós Logo
Miklos Malek Photo
ROLAM
MUNKAK
VIDEOK
MEDIA
KAPCSOLAT
ARUHAZ

Jótanácsok az X-Faktor-ba jelentkezőknek
02/25/2012
Az alábbi szöveget még az X-Faktor első évadához írtam, mert nagyon sok jótanács felgyülemlett bennem, ahogy a válogatókon ültem, amit nem volt lehetőség elmondai a jelentkezőknek. Úgy gondoltam, hogy megosztom itt újra, mert hasznos lehet azoknak akik énekléssel akarnak foglalkozni.

1. Mikrofon-pofon
E1. Mikrofon-pofon
Egy énekesnek a mikrofonnal intim viszonyba kell kerülnie – ha akarja, ha nem. Olyan ez, mint egy Jedi-harcosnak a lézerkard: zizeg meg surrog, csak nem világít a sötétben. (Ha mégis világít, akkor az nem mikrofon - ergo jobb, ha nem teszi a szájához.)
- Első pontként tisztázzuk azt, amit elvileg mindenki tud a mikrofonról. Arra való ez a szerkezet, hogy az énekest minél több ember hallhassa. De ez csak akkor történhet meg, ha a kedves versenyző bátran beleénekel a mikrofonba, és nem a fülével vagy más egyéb testrészével próbálja hasztalan összeilleszteni. Ez ugyanis több szempontból veszélyes: 1. Égnek állhat a haja az elektromosságtól 2. Senki sem fogja hallani, hogy mit énekel, ami által bizonytalannak fog tűnni a produkció, és kiesik a versenyből. (Az első pont esetében némi siker azért várható.)
- Sok versenyzőnél megfigyeltem azt, hogy a bennük buzgó energia a mikrofonnal való babrálás, kis- és gyűrűsujjuk motollasebességű rezegtetése formájában sül ki, ahelyett, hogy az éneket és az előadást segítené. Ez a “mikrofon-toskodás” nemcsak idegesítő a néző számára, hanem el is vonja a figyelmet a produkcióról.
- Szintén problematikus az, amikor a magas hangoknál vagy az erőteljes pillanatoknál elrántják a mikrofont a szájuktól az énekesek. Mintha meg akarnák óvni a közönséget attól az elemi erőtől, ami a hangjukból egy-egy ilyen fontos momentumnál potenciálisan elszabadul. Ám valahogy sosem kerül sor velőtrázó oroszlánbőgésre sem fülsiketítő sikolyra – csak csendes pantomimra. Ezek a “hallhatatlan pillanatok” azonnal felvetik a kérdést, hogy vajon nem csak azért rángatja el a mikrofont az énekes, mert nem tudja kiénekelni azt a hangot?
- Ide tartozik az is, hogy a sorok közötti szünet pont olyan fontos, mint a sorok maguk. Ha minden sorvég eléneklése után leengedem a mikrofont, mint egy légycsapót, azzal azt jelzem, hogy a mondandóm (legyek hiányában) véget ért. Mivel így nem lesz kapcsolat a miszlikbe szabdalt mondatok között, az előadás unalmassá válhat.

2. A dal és a gyerek fekvése
A dalválasztás egy versenyben döntő fontosságú lehet. Habár mindenkinek más áll jól, azért van egy pár alap probléma, ami túl gyakran előfordult a válogatók során. A lányok például óriási előszeretettel énekeltek férfi dalokat, férfi hangnemben. Ennek persze éneklésnek álcázott brummogás lett az eredménye – amitől engem kivert a víz –, mert egy csomó tehetséges ember vérzett el emiatt. A lányok hangfekvése sokkal feljebb van, mint a fiúké, tehát vagy az alapot kell fel-transzponálni, vagy női dalt kell választani. Úgy tudnám ezt a problémát szemléltetni, mintha egy divatbemutatón tűzoltóruhában vonulnának fel a modellek, mert ez a ruha tetszett meg nekik az öltözőben...
Szóval mi a jó és mi a rossz választás? Látszólag nagyon egyszerű dolgok jutnak eszembe, de talán mégis ezek a legfontosabbak. Akinek kevés hangja van, ne Celine Diont énekeljen, hanem valami egyszerűt és dögöset. Akinek viszont nagy hangja van, válasszon olyan dalt,amiben ezt meg is tudja mutatni – de lehetőleg ne csak a dal utolsó 10 másodpercében. Aki nem tud hajlítgatni, az ne próbálkozzon Mariah Carey-vel, akinek meg nagyon megy a népdal, az bátran vállalja be. Aki pedig nem tud énekelni... **sóhaj** Az lehetőség szerint menjen el énektanárhoz.

3. Tücsök és Bogár
Ha a hamis hangokat nem is, de a szöveget mindenki hallja és szeretné érteni. Hiszen a szavak hivatottak arra, hogy érzelmekkel vegyülve átadják egy dal értelmét – már hogyha van neki ilyen. Ha nincs, akkor is el kell hitetni, hogy valami borzasztó érdekes az, amiről most épp énekelnek. A szöveget azért is érdemes megtanulni és előadni rendesen, mert az esetek nagy többségében az egyik – vagy mindegyik – zsűritag pont tudja kívülről. Van, aki még angolul is... :)

4. b-RUHA-ha
Az X-Faktor popsztárt keres, és így itt az imázs is hangsúlyos szerepet kap. Az, hogy milyen ruhadarabban érezzük magunkat a legkívánatosabbnak, vagy mi kényelmes – nem sokat számít. Ideális esetben a képnek harmonizálnia kell a hanggal, korra és nemre való tekintettel. Persze ha nem így van, attól még bekerülhet a versenyző a műsorba, de leginkább csak mint humorforrás. Ugyanis sok versenyző döntött úgy, hogy a nagyszobai függönyből varratja meg a kisestélyijét, vagy az ünnepi terítőt tekeri magára szoknyaként. Néha zavarban voltunk, hogy vajon sztriptízt táncolni jött-e a kedves hölgy vagy énekelni? A fiúknál tarolt a szellős rövidgatya és szandál duettje, ami horgászni tökéletes, de színpadon már nem annyira ütőképes. Egy szó mint száz, érdemes valaki véleményét kikérni a ruházatot illetően – és az lehetőleg ne az esetleg elfogult anyuka vagy apuka legyen.

5. Kezdet és vég, avagy a kígyó a farkába harap
A közhiedelemmel ellentétben egy produkció nem az első hanggal kezdődik, és nem az utolsóval ér véget. Minden előadásnak van elő- és utóélete, ami nagyban befolyásolja a zsűrit. Ha egy drámaian szomorú dal után azonnal óriási mosoly ül ki a szájra, vagy mielőtt elkezdődne a dal már könnyed a hangulat, nehéz komolyan venni a produkciót. A színpadra lépés pillanatától kezdve formálódik a hallgatóság véleménye, ami nem ér véget a dal befejezésével. Úgyhogy érdemes megadni a módját és a ritmusát a “körítésnek” is.

6. Sokat akar a szarka, de nem bírja a torka
Rengetegen próbálják zenei fénymásológép módjára lekopírozni kedvenc sztárjuk hangját, előadásmódját, olykor még a hibáit is. Néhánynak sikerül, de sajnos ez az út nem vezet sok jóra, mert ugye nem véletlenül az eredetiket állítják ki a múzeumban is, és nem a színes fénymásolatokat. Sokan próbálnak ál-rekedtes hangon énekelni, pedig az csak annak megy, akinek a beszédhangjában is megvan ez a karcos karakter. A többieknek csak elmegy majd a hangjuk... Vannak, akik a kedvencük egész munkásságát próbálják belegyömöszölni egyetlen dalba; az előételt a főétellel meg a desszerttel együtt szolgálják fel, amitől aztán az teljesen emészthetetlen lesz a nézők számára. A kevesebb gyakran több – érdemes megkeresni, hogy hol is a határ. Itt jegyezném meg, hogy az énekléshez szinte elengedhetetlen a laza állkapocs és a rekeszlégzés, amit egyébként könnyen meg lehet és érdemes is megtanulni!

7. Hiszi a piszi
Él egy városi legenda, miszerint az igazi rock and roll az 90% magabiztosság és csak 10% tehetség. Még ha ez nem is pontosan így van, azért jól szemlélteti, hogy mennyire fontos az egészséges önbizalom. A közönség megérzi azt, hogyha az előadó nem eléggé magabiztos, mint ahogy a kutya is kiszagolja a félelmet. Ahhoz, hogy higgyenek bennem / nekem, először nekem kell hinnem saját magamban. Egy csodálatos hangú, ám bizonytalan énekes feleannyira sem fog csillogni, mint az, aki képes bedobni magát 100 százalékig, és megmutatni mindazt, amit tud. Aki színpadra áll, az elsősorban arra hivatott, hogy szórakoztasson, nem pedig arra, hogy látványosan összecsinálja magát. Azt otthon is lehet. Na persze ez a jó tanács leginkább a tehetségeseknek szól, mert magabiztos „fürdőszoba-sztárokból” mindig van bőven! :)

8. Tánci-tánci
A színpadi mozgás és a tánc fontos eszközei egy előadónak. Nagyban segíthetik a kifejezést, közvetlenséget sugallhatnak, aláhúzhatják az érzelmeket, vagy csak egyszerűen megmozgathatják a közönséget. Sokan rutinszerűen járkálnak jobbra-balra, mert valaki ezt tanította nekik. Vannak, akik meg csak állnak görnyedten a porond közepén, mint egy hervadt banán. Sokan összekeverik a „diszkó-vonaglással” a dolgot, míg mások a kedvenc videoklipjeikből összegyűjtött, tőlük teljesen hiteltelen, üres mozdulatokat ismételgetik. Ez a kérdés hasonló a ruha problémához – kell hozzá külső segítség vagy videokamera.

9. Stressz-teszt
Az X-Faktor hetek leforgása alatt képes sztárt csinálni egy ismeretlen emberből. Ezért a tét érezhetően nagy, amikor a színpadon meg kell mutatni, mire képes a versenyző. Ez a stressz sokak számára pánikba csap át, és megbénítja őket pont akkor, amikor a leglazábban kéne énekelniük. Mivel a stressz akaratunkon kívül tör ránk, véges az, hogy mennyire lehet uralkodni rajta. Sok tehetséges énekes van, aki nem bírja ezt a felfokozott idegállapotot elviselni, és szerintem ez így van jól. A stressz benne van a pakliban- aki nem bírja, az szerintem ne erőltesse, mert lehet, hogy sok csalódást fog okozni magának, és még az egészségének sem tesz jót. (Amennyiben a mellékhatások súlyosbodnak vagy a felsoroltakon kívül más tünet is jelentkezik, keresse fel orvosát vagy gyógyszerészét.)

10. A megválaszol(6)atlan kérdés
Mi a sok? Mi a kevés? Mitől lesz jó vagy rossz egy produkció? Mitől fog a zsűri igennel szavazni?
Ezek a kérdések rengeteg véletlen változót tartalmaznak ,ezért nem lehet őket kerek-perec megválaszolni. De talán az eddig leírtakból kezd összeállni egy homályos kép arról, hogy melyek azok az alapvető akadályok, amelyeket érdemes még a start előtt kiküszöbölni. Azt nem tudom megmondani, hogy másnak mi tetszik, de nekem az a produkció jön be, amelyik hatással van rám. Mivel a művészet egy összetett dolog, ez a hatás körülbelül a következő kategóriákra szűkíthető le: 1. fizikai (ritmusra bólogatok, táncra perdülök) 2. emocionális (megrohannak az érzelmek, sírok vagy nevetek) 3. mentális (elgondolkodtat, amit hallok, megértem a mondanivalót). Nem feltétlenül kell, hogy mind a három beüssön, de legalább az egyiknek meg kell lennie ahhoz, hogy igennel szavazzak. (Van még egy 4.-ik hatás is, a szexuális, de erre most hely hiányában nem térek ki...)



 

 

 

Malek Miklós/100 Percent Music, Inc. © 2012